Hét vezér: Árvácska
Árvácska, a gyepszőnyeg magányos éke,
Legelők, kaszálók, pázsitok, rétek krémje.
Mostoha anyáknak csúfondáros réme,
Otthonülő, árva lányok keserű kedélye.
Sivár rétek, házak, álmok suttogó reménye.
Hét vezér: Eperfa
Eperfa alatt ölelem kedvesem.
Lehetne-e szebb-jobb díszletem?
Ő az, akit régóta tüzesen szeretek,
De az is Ő, akit az oltárhoz vezetek.
Hét vezér: Orgona
Orgona illatot terít a tavaszi szél.
Ne bánkódj, ha elment a szigorú tél.
Daru, fecske, gólya, mindahány visszatér.
Hét vezér: Kökörcsin
Kökörcsin virít a tavaszi réten,
Ott, ahol a földre ér a térdem,
Nem bántom, hisz a szépsége érdem,
Decemberig legyen benne részem!
Hét vezér: Tátika
Tátika, a kertem legszebb éke,
A levele nem tarka-barka mégse,
Sírna-e oroszlánszája – értem?
Hét vezér: Hóvirág
Hóvirág, hófehér királya,
Utolsó hófoltok bírája,
Bársonyos tavaszt előre cibálja,
A napból nem lesz senkinek hiánya!
Hét vezér: Tulipán
Tulipán: őseink kedves kis virága,
Öreg ládafiákra faragott ciráda.
Harmatcseppnek cifrázott kupája,
Ökörszem madárnak pihenő hintája.
Takaros kerteknek sokszínű subája,
Ölelő levelek büszke zöld leánya,
Magyar népemnek drága, szép hazája.
.
+ egy bónusz vers
Hét vezér: Árvalányhaj
Árvalányhaj lészen süvegedre tűzve,
Régi vágyad, hogy népedre lehess büszke.
Pazarlás és átok messzi-messzi űzve,
Ármány és hazugság ne legyen megtűrve!
Délceg Magyar néped ne legyen legyűrve!