Nevek rabságában
Nevek rabságában éled le rövidke életed,
Egyre megy szegény vagy-e, vagy gazdag,
Választásod is annyi, kötél-e, avagy madzag.
Előled ajtókat zárnak el cifra, komor nevek,
Kapukat tárnak mások, és mindenki rajtad nevet.
Rossz nevek gyötörnek, és fájdalmat hoznak,
Amint kimondatnak, jókedvet oroznak.
Bánatod elviszi, egy kedves vidám név,
Sokáig marad, aztán az is tovább lép.
Álmod, magyarnak tudni fiadat, lányodat,
Görbe úton jársz, ha nevet idegenből válogatsz.
Ám a név, arra is jó, hogy játékot vázoljon,
Bolondos-bús verseknek, keretet varázsoljon.
Amint olvasgatod, jókedvre ez derít,
Naponta egy cseppnyi boldogsághoz segít.