Sors
Az íj feszül,
A nyíl repül,
És vajon merre száll?
Az égen sólyomszárny feszül,
Alatta elterül
A zöldellő táj.
Ha a két szív egyesül,
Akkor álom teljesül,
S boldogság vár.
Ha az éjben dallam csendül,
Az szívet lobbantva zendül,
Boldog a pár.
Az ég derül,
A lég hevül,
Lassanként itt a nyár.
Az íj feszül,
A nyíl repül,
De vajon meddig száll?
Ha az ellenség csepül,
És te állod emberül,
Győzelem vár.
Mert az ember akkor szembesül,
Amikor bajba kerül,
Ki a barát?
Amit szereztünk ebül,
Olyat senki sem becsül,
Minek a zár?
A lankára új árnyék vetül,
Éjjel a föld ismét lehűl,
Sok lesz a kár.
Az íj feszül
A nyíl repül
És téged boldognak lát?
A hazug mindig szembesül,
Mert az igazság hamar kiderül,
És nem lesz, mi fáj.
A gonosz fejvesztve menekül,
Amint a jóról értesül,
Ajtót kitár.
Ha vállunk ajtónak feszül,
Akkor mi állunk csehül,
Romlás mi vár.
A földre hólepel kerül,
Betakar mindent lent, s felül,
A takaró lágy.
Az íj feszül,
A nyíl repül,
És neked mily sorsot szán?
A tóba kócsagcsőr merül,
Beléje apróhal kerül,
Féllábon áll.
Egy vándor szépen hegedül,
Aztán az asztalhoz leül,
Tele a tál.
A pohárba tüzes bor kerül,
Lelkeket melegít belül,
Ha van, aki vár.
Az íj feszül,
A nyíl repül,
Életed tovaszállt!