Nincs szebb ajándék, mint a szeretted nevének kezdőbetűivel írt vers, ez örökre megmarad. Alább bemutatok néhány versemet, amely kérésre készült. Pl. J. Brigi elmondta a megismerkedésük történetét Attilával, és eljegyzési ajándáknak szánta a verset.
Elérhetőségem: vinczeanna@fonyodnet.hu
Szerelem
(J. Brigitta emlékkönyvébe)
Az első pillantás a suli előtt…
Tekinteted szinte lelőt!
Tántorogva mentem le a lépcsőn,
Istenem! Egy nyíl, s végső?
Lángolt arcom, szívem hevesen vert,
Az óra megállt, s az idő nem telt…
Én már akkor éreztem
Senki más, csak TE…
Ballagunk most, egymás kezét fogva,
Kedves Laci : Légyszi! Vágyammal győzködöm, mióta megláttalak, Örök szerelembe estem, egy pillanat alatt. Rámvetetted kacéran tengermély szemed, s Öltötted kacéran, pajkos nyelvedet. Sóváran és meghatva órákig néztelek! Nem sok víz folyt le akkor a patakban. Igen! És én tartottalak ölelve karomban. Kívántalak, és Te mondtad, hogy: ne! Oly forró, volt a levegő. Igen! És Te! Lelkem rajta, de nem hagytam abba, Egy gomb, s kezem megakadt a csatba. Te mondtad, félénken, hogy: ne! Tétova kezem, azonban folytatta. Aztán, sikoly: ne! Ne; ne hagyd abba!!! Surranva repült ruhád a sarokba, Zakatoló szívvel mondtad: ne hagyd abba! Átöleltük egymást, és a menyben járjuk, Másnapra se csappant felbőszült vágyunk. Ájultál már; de búgtad: ne hagyd abba! Remegtél, öleltél, csókoltál, szerettél. Aztán már én kértem: légyszi! Hagyjuk abba! Pillangó búcsú (variációk) CSupa–csupa virág, s mámor a zöldellő rét, Utolsó meleg sugarát küldi a Nap szerteszét. Hófehér szirmokon egy kis pillangó táncol, A búcsú tánca ez, búcsúzik az öreg nyártól. Annak idején, amikor az első röptét szállta, Nagy-nagy örömmel járt virágról-virágra. De eljött a komor ősz, hideg szelek fúnak, Rohanva vágtatott el a kettőcske hónap. Elrepül–elmúlik minden amit öröknek hittünk, A lét emlékekből áll, s tán abból, hogy higgyünk. .
& No: 1 Aztán, előbb-utóbb visszatér a fény és a kikelet, Napsütötte tisztáson megint csak Őt keresed. De hiába várod azt, aki régen itt volt veled, Ismerős lehet bár száz, de Őt már sohasem lelheted. .
& No: 2 A remény azonban, örökre megmarad, Nem lehet, hogy a feledés mindent learat. Dérből s hóból lesz új csörgedező kispatak. Utólag jöttem rá, – kár hogy elhagylak. & No: 3 A hű szív visszavár, hidd el van remény, Ne keseregj, mert közel a várt esemény. Deret űz ismét a napnak új meleg sugara, Repdes egy pillangó, és hidd el Ő ugyanaz, Ide száll – oda száll és nektárt kanalaz.
Kusza az élet Kacskaringós kusza szál Ide jár, és oda jár. Siet, mégis meg-megáll, Somfordál meg tovább áll. Azt mondom, hogy most elég! Nem kell ez a sok beszéd! Drága kincsem ez a nő, Reája sincsen időm. Elmegyek én, el tova, Aztán megérkezem sehova. Még egy esély Keserű magányból születtem újra, Nála nem is lehet odaadóbb hívem. Déli harangszóra ülünk le ebédre Reggel meg egyszerre ébredünk kedélyre. Eddigi életem kész, vége, lezártam, A boldogság ez; amelyre oly sokat vártam.
Rád-rád nézek, de csak lopva…
Ilyenkor a szívünk együtt dobban,
Gyere, szoríts! Jobban! Jobban!
Igazgyöngy vagy és én a foglalat,
Te és én – örökké, amíg az élet tart!
Tisztán, és egymásért éljünk tovább,
Az élet még nem látott ilyen csodát!
Tátva maradt a szám ..
A versek gyönyörűek,de ami a legmeglepőbb tökéletesen igaz ránk,a találkozásunkra, az egész életünkre :$
Nagyon-nagyon szépen köszönöm :) ennél szebb ajándékot nem is adhatok neki, mint versed!!!
Annyira hálás vagyok neked!!
Nagyon szépen köszönöm!!
Istenem segített vissza az útra.
Sírtam már eleget, keservesen éjjel,
Sorsom jóra fordult, csordultig a reménnyel.
A szerelem visszatért, s dobogtatja szívem,