Még mindig szeretem

 

Nagy szenvedély kicsi szívem

Marcangolja.

Megcsalt többször, de szerelmem

Birtokolja.

 

Sok éve már, hogy ismerem,

Kedvelem.

Ő lett az első, aki velem

Tette meg.

 

Mindig nálam volt este,

Ha tehette,

De cipőjét, soha le

Nem vetette.

 

Amit főztem, vacsoráját

Megette.

Utána a sátorfáját

Felszedte.

 

Egyszer aztán, kora este

Azt kérte,

Had tegyen az asszonyává: esdette,

S remélte.

 

Féltem kicsit, de feláldoztam

Magamat.

Szerelmi láz a szívembe bekattan,

S elborítá agyamat.

 

Óra múlva, jó anyám megérkezett.

Barátom,

A kezem aztán mégsem kérte meg.

Sajnálom.

 Napok múlva, telefonját

Kértem el,

S a hívásait nézegettem

Szüntelen.

 

Benne „szőkék” csábítgatták

Páromat,

Ki engedett, és felelt intim

Sorokat.

 

Szakításunk biztos be volt

 Jegyezve,

Fájdalom, hogy mára ez vált

Belőle.

 

Rászedett, bár ez így tán, ki van

Hegyezve.

Mégis szeretem, ezt megmondtam már

Előre.

 

Oldal: Még mindig szeretem
Versek "Kaloda-vers", vagy akrosztichon egy rég elfeledett verselési forma. - © 2008 - 2024 - kaloda-versek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat