Lámpa-árny

Mamám, – Major Anna emlékére

 

A kis konyhában pislákol a fény,

Petróleum szaga tölti be.

Kormos üvegén titokzatos lény,

Szellemet idéz ízibe.

 

Sejtelmes, sötét arctalan árny,

Fekete kendős öregasszony.

Az idő gonosz ármány,

A nappalt mindig követi az alkony.

 

Emlékeim rejtett zugában remegve,

A nagymama képe vonaglik.

Kis aszott, hajlott termete,

Az idő rozsdája miatt ma már antik.

 

Már nem emlékszem hangjára, arcára,

Fekete fátyol a két emberöltő.

És mégis mindennek dacára,

Emléke melenget, mint egy felöltő.

 

.

.

.

                 Száz éve

 

Száz éve már, hogy porlik ősöm,

Száz éve már, hogy elment egy őszön.

Nagyapám, nagyanyám, ej, nincs már,

Csak kopott sírjuk, az mi reám vár.

Kiballagok hozzájuk a faluszéli temetőbe,

Elsírom bánatom, könnyem hullik a kőre.

Érzem és tudom, hogy Ők velem vannak

Hisz ilyenkor mindig jó tanácsod adnak.

„Ne sírj – hallom – majd minden jóra fordul,

Az élet lánca gyakran fájón felcsikordul.

Higgy és bízzál Istenben meg magadban,

Akkor az élet sem áll majd veled hadban.”

Vigaszt és reményt adnak mindig e szavak,

Köszönöm Nektek, és lesz bennem akarat.

 

Szerkesztés alatt...

 

Oldal: Elmúlás
Versek "Kaloda-vers", vagy akrosztichon egy rég elfeledett verselési forma. - © 2008 - 2024 - kaloda-versek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat