A vaddisznó
Fák sűrűjén, rekettyés rejtekén,
Avarból készült a jó meleg menedék.
Turkál, keres, hogy maradt-e maradék?
Indul távoli vetésre, terem-e táplálék?
Megáll a répaföld szélén és szétnéz,
Aztán jóllakva röfög, s ernyedve emészt.
Az őz
Füves, bokros, berkes térség,
A kertem lábáig csaknem fel ér,
Terülj-terülj asztalkáján, őz-pár legelész,
Izgatottan pislognak, néha-néha szerteszét.
Már jó ideje annak: nincs a réten heverés,
Aztán két kisgidával az őz-pár visszatért.
A nyúl
Fut a nyúl szabadon a réten, – alkalom.
Araszolgat a bokrok között, – fáradalom.
Terített répaföldön landol, – lakodalom.
Ijedten két lábra áll, nincsen, – bizalom.
Mögötte a róka lapulva les, – riadalom.
A teste futva-nyúlik, sikerült, – diadalom.
A szarka
Fa magasán fészkel a szarka,
Arról híres, hogy hosszú a farka.
Tudod-e, hogy ő egy tolvajfajta?
Idegen tárgyban a csillogás hajtja.
Máskor fényes tárgyat ne hagyj elöl,
A tolvajt vonzza a pompa, és betör.
A harkály
Fák orvosa, keresgél, kopogtat,
Az öreg fában egy szú, járatot rágogat.
Tolla tarkáll, a barna tömzsi-törzsön,
Izzasztó dolgában nagyon szorgos, szörszön.
Már meg is van a szomorú szú-pajtás!
Az ebéd ez lesz, nem kell ma már más!
A mókus
Fürgén fel a fára rohan.
Attól tartok, tán lezuhan!
Tele hordta régen odvát,
Ingázott már sok-sok órát.
Mogyoró és szénaboglya,
A tél jöhet! – ezt makogja.
A jegesmedve
Fehér bundás jegesmedve, igen nagyon éhes,
Attól tart, hogy hiába vár, nem jut neki rétes.
Talált később halkonzervet az óriási jégen,
Izgalmas kérdés kiüti: hogyan kezdi ezt meg?
Morog-dohog, de nem jön senki, ki neki segítsen,
Aztán rátalált a fókára, így végül is; – őt falta fel.