Egy ló könnyei

 

Nem tudom, van-e könnye egy lónak,

De az emlékezete bizony – mondható jónak.

 

Erdőszélén poroszkáltam éppen,

Mikor fegyver dörrent a közeli réten.

Egy őzgida bukdácsolt elénk, a szerencsétlen,

S ott bukott fel, és halt meg az árokszélen.

Csak álltunk és néztük, ahogy kimúlik,

Aztán pár perc, és utunk folytatódik.

 

Később, amikor arra fele jártunk,

A ló megállt, és egy villanásnyit vártunk.

Egy perc után elindult, újra, önként,

De az a pillanat bennem marad tőrként.

Azt a percet nem kívánom senkinek,

A ló sírdogált – hangtalan –, s remegett.

 

Már esztendők múltak el, azóta, bőven,

És mi együtt siratjuk ott azt a szegény őzet!

 

Oldal: Egy ló könnyei
Versek "Kaloda-vers", vagy akrosztichon egy rég elfeledett verselési forma. - © 2008 - 2024 - kaloda-versek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat