Néhány vers, a "Télapó" versíró verseny résztvevőinek neveire.
A címek azonosak a versenyművek címeivel.

 Az eredeti versek túlságosan ragaszkodtak a hagyományos szöveghez (van zsákjában… piros alma mogyoró…)


Újra itt a Télapó


Már megint itt van december,
A hidegétől fázik az ember.
Rossz, rossz, rossz itt minden,
Ordítanák, de már hangom sincsen.
Süvít és hordja  a havat a fergeteg,
A Télapó dolga ilyenkor rengeteg.
Nagy zsákját két krampusz cipeli,

Megvan a dolguk egészen reggelig.
Álmatlanul forgolódik a sok gyerek,
Régóta várják „a cipőmben vajon mit lelek?”
Imádkoznak egyet még elalvás előtt,
Aztán másnap nagy öröm lesz, már délelőtt…


Levél a Mikulásnak

Bakancsomat és csizmámat tettem ki az ablakba,
Aztán vártam, mint a jó gyerek itt Hatvanban.
Kívánságom-felsoroltam, elvitte a posta,
Kesergek; hisz mindennek te vagy ám az oka!
Nem értem én, miért tetted ezt velem?
És azt hiszem, ezt már le nem nyelem.

Szaloncukrot, diót és a mogyorót is utálom,
Zacskóban rakva, pedig csak ezt találom!
Engedtessék meg nekem, hogy kikeljek,
Nem érdekel az sem, ha mások kinevetnek.
Télapó te túlságosan idős vagy,
Elküldelek öregségi nyugdíjba.
Sose lássalak, legyen más, új helyetted,
Igazából nem mondom, hogy kedvellek!

Csalódásom hangot ad e levélnek,
Sajnálom, de én sohase henyélek!
Ideírom még egyszer, hogy ma más világ van,
Lejárt az ideje az ilyen vén zsiványnak.
Lapom-zárom, ezután én leszek a Mikulás,
Aztán elmegyek és engem többé sose láss!


Csoda

Erszénye van a kengurunak,
Rontás rajta, mert nincs pénze.
Babája van a kislánynak,
Ám nincsen annak élte.
Rózsája van a kertemnek,
Nefelejcs el soha, kérlek!
Életemnek célja te vagy,

Be szeretlek, mégis félek.
Egyedül, ha ébredek,
Reggelim egy darab béles.
Kerek perec nem kell soha,
Eszem inkább mákos rétest.
Sose mondtad, „szeretlek”,

Templomba az oltár elé vezetlek.
Így lesz bizony, vagy nem?
Magam vagyok szentem.
Egy csak mi biztos, a Télapó!
Azonban az nem, hogy az idén is lesz hó.


Száncsengő

Süvít a
Zordon fagyos szél,
Elbújik mindenki, ki él.
Meleg kandalló
Egy kis szobában,
Néne, apó, és a kis unokája.
Didergő fák az út mellett,
Ej, valakinek integetnek.
Idehallik a csengőszó,

Álmatag esten, mindenütt hó.
Gímszarvasok húznak egy szánt,
Nemez csizma, piros szőrmekabát.
Eljött ide a faluvégre is a Télapó,
Szeretettel fogadja a kis Palkó.


       Télapó ünnepén...

 Kormos éjjen, setét égen,
 Oson halkan, szépen lassan.
 Sóhajt, s óhajt:
 Ideje dolgozni, lyukakat foltozni!
 Nagyok, s kicsik számítnak rám,
 Álmuk, vágyuk, lészen vidám.
 Nem várhatnak itt az idő.
 Érkezik egy újesztendő.

 Mikulásnak feladata,
 Aki jó volt; jutalmat kap.
 De bezzeg,
 Az a másik,
 Irgum-burgum, rosszcsont

 Krampusz adja a virgácsot,
 Akármit is vár itt!
 Télapó, a jó kis öreg,
 Alva éri a jó gyerekeket.
 Lelnek aztán kora reggel,
(Izgalmuk a tetőfokán)
 Nagy és sok pici csodát.


TÉLAPÓ

Bekopog! – Ki kopog?
Ugye van itt gyerek, ki jó?
Golyó, golyó színes golyó?
Yo-yó is van és csudi-jó!
Ideteszem a csizmába, halihó!

A Télapó lát rosszat és jót,
Nem kedveli a hamist, s csalót.
Nagy öröme, ha adhat zakót.
Aztán, viszlát! Ja, és ad egy aranydiót.


Egy téli nap

Süvít a szél künn a fagyos fákon,
Zárva szobám, én nem fázom.
A lámpafény, és sok ákom-bákom,
Beleírom, hogy mi a kívánságom:
Óperencián túlról, ha jössz,

Tedd meg, hogy meleget sugárzol ránk!
Ünnepnapodon kedves Télapó.
Nagy és fagyos bár künn a téli hó,
De te békét és szeretetet hozol,
E kis családban is a béke honol.


A várva várt Mikulás

Kívánságom semmi más.
Nézni közelről a Mikulást.
Izgul mindenki az ajándékért,
Zengő-bongó kis játékért.
Nekem nem kell tőle semmi,
Elég, ha nézhetem; csak ennyi!
Ragyognak fent a csillagok,
Nézem-bámulom az ablakon.
Érkezik-e, jön-e már?

Bizonyára (remélem) rám talál!

Szellő játszik most egy hópihével,
Zúzmara festi szép fehérre a fákat.
Izgalom bent, kint ünnep üli a tájat,
Letér most útjáról egy fényes csillag,
Vakítón egyre közelít, – szívem riad…
Izgalmas estem jutalmát kapom,
Az égi csillag, szánkó és Télapó ül a bakon.


Jön a Mikulás

Pili-pala jön egy krampusz,
A nyelve hosszú, mint a bambusz.
Lifitty-lefetty macskát játszik,
Legurul ő a garázsig.
Óriási izgalom!

Gazdag-madzag a zsák száján,
Yardnyi hosszú szakálla,
Öregecske-bácsika batárba’.
Ránézek, hisz ő a Mikulás
Gallérja prém, ennél szebbet sose láss!
Yachtja kopott-ütött szánkó,
Illeg-billeg, szikrázik alatta a hó.


Télapó

Susnyából egy kéve,
Zsákjába beletéve.
Azt hiszem, hogy ezt én kapom.
Bámészkodom lopva az ablakon,
Óh, valaki oson a havon…

Ragyog csizmám kifényezve,
Ide vele! Mind mi jó!
Télapó! Télapó!
A csomagban csupa jó!


Télapó

Babaházban játszottam épp,
Amikor kettészakadt a kép.
Zuhant egy könyv a fejemre,
Sajtot raktam épp a kredencre.
Óh, jaj!!!

  Édesanyám odajött,
  Valami bajod lött?
„Aha..”

Azt hiszem, csak ennyit mondtam,
Nem tudta, hogy csak hazudtam.
Deres jégvirágon át megláttam a Mikulást.
Ragyogott a fényes szán,
Ettől ijedtem meg ám!
A krampusz tán rám talál?!


Ó, vén Mikulás !

Pityókás a Télapó,
Azt hiszi, hogy itt a hó.
Leesett, bár csak ő.
Laminált padlója kő!
Aj! Baj!
Gurgulázik, öblöget,
Iszogat és böföget.

Fehér szakáll, kopott csizma,
Elakadt tegnap a grádicsba’.
Rettenetes a haragja
Elkeríti: „piros alma!”
Nem lesz többé más csak zöld,
Cipekednem így is köll…

Oldal: Télapó
Versek "Kaloda-vers", vagy akrosztichon egy rég elfeledett verselési forma. - © 2008 - 2024 - kaloda-versek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat