Vincze László

 

          Elég!

 

Régen szerettelek, de elegem van!

Idegenek lettük, – ez van!

Te is mást akartál, én is,

Áruló lettél, aztán én is.

Csak az fáj, sőt ég is!

Sose feledlek, vagy mégis?

Kínok közt fetrengem mostan,

Aztán a követ gyorsan felmostam. 

        

 

         Éjszaka

 

Rémülten ébredek álmomból,

Izzadok, ver a víz.

Talán baja esett?

Á, dehogy csak a szív!

Csalóka az álom,

Sorsunk vajon merre visz?

Komisz reggelek, adtok-e vigaszt?

A Szerelem Örök, és az ember benne hisz…

 

 

              Reggel

 

Ragyog arcod reggelente,

Ismét együtt süt reánk a Nap.

Tízezer éj is kevés, hogy beteljek Veled!

Áldom a sorsot, Érted mindennap.

Csókod, ölelésed, halk szavad,

Suttogó becézésed, s egy mosoly…

Kinyitja szirmait a virág, és én

Áldom Érted Sorsomat.

 

 

          Nappal

 

Régóta vártam Reád,

Időtlen idők óta kereslek.  

Te jöttél, s egymáséi lettünk,

Álmodom ébren is, megszeretlek!

Csapda a szerelem, édes verem!

Sorsunk, csillagzatunk együtt

Ki tudja, meddig kering?

Ah, mégse bánom, ha belé esem!

 

 

            Este

 

Reggelre nem vágyom soha,

Istenem! hisz Veled lehetek.

Tán másnak hiányzik a fény,

Ám én Belőled vehetek.

Csillogás, pompa, ragyogás

Szép szemed az, semmi más!

Ki az a balga ki másra vágyna,

Amikor Tőled horpad be a párna?

 

 

            Rajongás

 

Rajongok Érted kedvesem,

Ingok egy kicsit, aztán beléd esem.

Te meg nevetsz rajtam: ha, ha, ha…

Ácsolom bitóm, kezemben balta.

Cammog az óra, – távol vagy.

Sietve vágtat, ha velem vagy.

Kedvem oly nagy, mint a Himalája, 

Aztán esztendőre elhagylak: alászolgája!

 

 

Kell-e?

 

Részeg vagyok mosolyodtól,

Izgatott, a szép szavadtól.

Tekinteted hipnotizál,

Álomködbe vulkanizál.

Csipke, selyem, puha bársony,

Sietve nyúlok el Veled az ágyon.

Karod ölel… Örökké! Örökké!

Aztán jön a reggel: soha többé!

 

 

Putri

 

Rájöttem csak Te vagy, s lehetsz    

Ismerlek már, csakis te kellesz!

Tárom karom, s akarom

Álomra ide hajtsd fejed aranyom!

Cigányleány teérted epedek…

Sietve mondta: „igen”: Egek!

Kínhalálom lesz, érzem hamarost,

A putri sok pulyáktól lesz hangos.

 

 

Rák és a hal

 

Rákkoma „rükverecben” halad,

Integet, úgy visz egy nagy halat.

Tátog a hal, kiáltaná: Segítség!

Ám a rákon úrrá lesz a sietség.

Csobban a víz, és a rák viszi a halat,

Szorítja, pedig nem kicsi falat.

Kepesztet a hal menekülne, úszna…

Aztán a hal viszi a rákot túsznak.

 

 

Miért ölsz?

 

Rozsdás késeden friss a vér,

Ihol a sebem, folyik a vér.

Tátongó lék, testemen,

Ám te nevetsz, esetemen.

Csorog a vér, hagy az erő,

Sunyin szólsz: hisz ez nyerő!

Kellették, szerettelek, védtelek,

A sírom ástam meg: veled.

 

 

Bűnöd

 

Régen mindent elmeséltél nekem,

Ilyen-olyan eset: „ez történt velem”.

Titkokat mondtál: bűnt, csalást,

Ármányt, hitszegést, gyilkolást.

Csak aztán, amikor mindent elmondtál,

Sietve végleg a szemétbe dobtál.

Kárhozott lelkedet én viszem tovább,

A halál értem jön, nincs tovább!

 

 

Ne szólj!

 

Résnyi ajkad, nincs már szó,

Igaz, mire is lenne az jó?

Te tudod, a mindenem voltál,

Ám annál inkább kicsúfoltál.

Csacsogó ajkad másra nevet,

Sírba teszel így engemet.

Kóró nő a sírból, s egy nebántsvirág,

A halottak békéje, átkot hoz rád.

 

2009-10-29

 

Magány?

 

Rám rontott a magány,

Ideért a bősz ellenség!

Tétovázom gyáván,

Ám látom nincs segítség.

Csak fekszem, majd ülök,

Semmibe mered tekintetem.

Kínt sem érzek, tán megőrülök?

Avagy csak mindezt tettetem?

 

 

Részeg…

 

Részeg vagyok, pedig nem is ittam!
Ittam, de csak fénylő tekinteted.
Tekinteted, mely megbabonáz, s átjár,
Átjár és átkarol csodásan.

Csodásan, de sejtelmesen,
Sejtelmesen és a csontomig hatol.
Ki vagy Te, látomás, vagy angyal?
Angyal, ki bűnéért velem lakol?

 

 

Elment

 

Rögvest jövök, – akkor, ezzel búcsúzott.
Ide-s tova ennek már vagy ezer éve.
Tárt ajtómon rozsda, becsukni nem tudom.
Álmomban azonban, mindig visszatér ebédre.
Csalogat, hív és búgja: „szeret”.
Súgja, örökké a tiéd leszek.
Kacagását hallom,
Aztán felébredek… egyedül.

 

Oldal: RITÁCSKA (15 vers)
Versek "Kaloda-vers", vagy akrosztichon egy rég elfeledett verselési forma. - © 2008 - 2024 - kaloda-versek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat