Versek "Kaloda-vers", vagy akrosztichon egy rég elfeledett verselési forma.

Valamikor Tinódi szignálta így műveit, majd Ballasi és Ilosvai játszottak ekképp a betűkkel.

         Hitetlenül

 

Vásárok napján a harangok zúgása,

A templomoknak gyenge suttogása.

Siet egy-két idős, de hol van a fiatal?

Ármány mit tettél, mindenünk odavan!

Régente ünnep, és szent volt ez a nap,

Nem kell már az Isten, nem kell már a pap.

A hit sem kell, hisz „Új-imádat” született,

Pénzért sóvárgó, önimádó, „Tévé-elé ültetett”.

 

Megvehető, rendelhető, minden eladó!

Itt a katalógus, vegyél – nincs rajta adó!

Vegyél, mindegy, hogy mit, de vegyél!

Élni, csak így lehet, vegyél és vegyél!

 

Lekerült a szobafalról is a régi kereszt,

Elfoglalták helyét; hisz bármit megtehetsz.

TV köszönt, és mondja, mit kell tenned,

Titkokat sugdos, sőt azt is, mit kell enned!

Élet ez, Hit és Isten nélkül? – kérdezem.

Lelketlen a világ, és nő benne a félelem!

?

.

.

         Padok

 

Kis falu a csendes domb ölén,

Távolra, csak a kereszt látszik,

A templom messzi-tetején.

 

Szorgos kezek emelte,

Évszázados falak, melyek közt

Egykor a lélek megnyugvását lelte.

 

„Istenem, szánd meg nyomorult életem,

Adj bő termést, bort, búzát,

Hogy etetni tudjam mindenik gyermekem!”

 

A tömött padokból így hangzott az ének,

Hitték, hogy az Úr hallja, és bíztak,

Hogy szebb s jobb lesz majd az élet.

 

A fiúk félték és tisztelték az apát,

Oly kor volt akkor…

És a lányok megfogadták anyáik szavát.

 

A messzi-kereszt, ma rozsdától fénytelen,

Üres házak, utcák, ország…

És aki még él, szánalmas és védtelen.

 

Üresek a templomban a padok,

A pap egyedül mondja csak az imát,

S ő még hiszi, hogy az ég felragyog.

 

A régi iskolában is a pad nagyokat ásít,

Várja, hogy leüljön egy suhanc,

De a táblán csak egy unott légy mászik.

  

                A vén házak előtt is üresek a padok,

Hisz nincs már, aki ráér,

Inkább egyedül a Tv előtt vacog.

 

Vacog félelmében, hisz most ez a divat,

Nézni a fényt bárgyún, és nem érezni,

Hogy már nyakig ér az iszap.

 

Mivé lettél ember, fajod hova lesz?

Kinek s minek élsz?

Már az sem lesz, ki sírodra majd virágot tesz!

 

Üres a sírhant melletti kispad is,

A hajlott néne sem pihen itt

Még egy kicsit.

 

Nincs beszélgetés, nincsen többé barát,

Nincs jó szó sem,

Mert egyedül cipeljük az életnek sarát.

 

És nincs a vadonban egy pad,

Hova leülhetnél pihenni,

Nincs pad, miközben minden-minden vad!

 

A távolban egy madár vészjóslón rikácsol,

Új napot ébreszt,

De hallom, hogy valaki egy új padot ácsol!

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 12
Tegnapi: 10
Heti: 35
Havi: 613
Össz.: 135 554

Látogatottság növelés
Oldal: Hitetlenül, Padok
Versek "Kaloda-vers", vagy akrosztichon egy rég elfeledett verselési forma. - © 2008 - 2024 - kaloda-versek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »