A képviselő
Ez a vers, egy sokadik, hosszúra nyúlt testületi ülésen született, amint elképzeltem, mire is gondolhatnak társaim.
Zsibbadt lábbal, háttal, nyakkal,
Meredek a hang felé.
Már megint csak ülök,
És ettől teljesen megőrülök!
Ülésezünk, pedig későre jár az idő,
Ömlik a monoton szó,
Ki az, ki ért itt valamit?
A szomszédom is nagyokat hunyorít.
Zagyvált, fölényes idegen szavak,
És én figyelek álmos-buta képpel,
Figyelek, mintha értenék valamit,
Az előadó most is nagyot alakít.
Hozzá szóljak?
Azt sem értem, mi ez az egész,
De rendületlenül figyelem a valamit,
Valaki tán, valami céget alapít?
Akkorát bólintok, megfájdul a nyakam,
Felriadok, nem, – nem szólok!
S tovább tettetem, hogy figyelek,
Ugyanúgy, ahogy a többi gyerek.
Most egy vidéki
Tartja az előadást,
Ő az, aki mindent tud,
Még azt is, hogy négylábú a lúd.
Ismétli is százszor
A galád,
„Új suli kell”,
Hogy miért, az talány?
Az óvodát
A berekbe képzeli,
Javaslata, itt mégis megfontolás
Tárgyát képezi.
Egy helyre mindent,
Ez az ’integrális’ oktatás?
Arról viszont hallgat,
Hogy nemsoká itt a kilakoltatás.
Régió, büdzsé, ’progyekt’,
Prézlitől bűzlik a gyerek?
Figyelek, mintha érteném a valamit,
A sarokban a pók épp egy hálót kanyarít.
„Egy udvarba sulit, óvodát,
És a tetőtérbe néhány irodát,
Erre kapunk jó kis juttatást,
És megvalósul az artistális-oktatás!”
Szegregált gyereket szegre,
Székre állt megint a mezsgye.
Szomorkás új szakfeladat,
Számlálgatni a pad alatt.
A büdzsé üres, de tele a régió,
Mától nem fán terem a dió!
A progyekten fejlődik a létra,
Na ettől menten elaléltam.
Kezemre ólmot rak az álom,
Hogy mikor lesz vége, már alig várom.
Nem vagyok marionett figura,
Szavazatom ezért is lett fura.
Zsibbadt lábbal, háttal, aggyal,
Tovább meredek a hang felé,
És csak ülök és ülök…
Na többet ide sem jövök!