Zimankó – erdő

 

Zúzmarát takar paplanjával a hóesés,

Szél süvít, fázós az erdőszéli vetés.

Utolsó reménye a didergő fáknak

Zord erdőben a szélcsend beállta.

Süvít, üvölt a szél, az ágak törnek,

Az öreg fák dacolnak s sírva nyögnek.

           

 

Zimankó – hegyek

 

Lavina szántja fel a dombnak oldalát,

Eltemetve mindent, mit útjában talált.

Olykor elég egy harsány kurjantás,

Nagy helyet letarol a rémisztő hóomlás,

A járt utat, ha elhagyod, közel az elmúlás.

 

 

 

               Zimankó – falu

 

Zárva van a falu is már a domb mögött,

Sáros utcát keményre a hideg dörmögött.

Utat, mezőt, házat a hóesés fedett,

Zsarnokként vámot a zimankó szedett.

Sok hóból a szélvész utakat temetett,

A házak udvarán is torlasz emeltetett.

Néma csendet terített szerteszét,                    

Nyögte is a falu kevély üzenetét.

A tél meg kiadta morcos-fagyos dühét.

 

                 Zimankó – folyó

 

Partot keresel, úgysem találsz,

Orkán erejével a szél jeget darál.

Látod, mindent itt is a fagy ural,

Elaludt a folyó, ezúttal épp fukar.

Tél után jöhet a rettentő rohanás,

Tavasszal meg a tomboló áradás.

 

 

                   Zimankó – mező

 

Pihen a puszta, fehér lepel alatt

Alussza az álmát: a hótakaró lakat.

Ugye a vetésnek jót tesz ez az álom?

Látod a búza, rozs alszik a magágyon,

A hó megvédi, hogy ne legyen károm.

 

 

Oldal: Öt zimankó vers
Versek "Kaloda-vers", vagy akrosztichon egy rég elfeledett verselési forma. - © 2008 - 2024 - kaloda-versek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat