Juci néni

 

Cserfes kofa a Juci néni,

Útra kel, ő amint érik

Alma, körte, szőlő, szilva,

Cipekedik, alig bírva,

 

Nagy csomagok, nehéz léptek,

Segíteni sokan készek.

Ugrik is már, aki látja,

Összetörik keze, lába.

 

Hálából a Juci néne

Mesél-mesél, nincsen vége.

Kattog a sín, fut a tájon,

A sok utas ámul-bámul.

 

Élete is nyitott könyv már,

Az út meg a vége felé jár.

Pedig most jön a mese java,

A hallgatóknak eláll szava.

 

„Nagylányom a kis szobában,

Bezárkózva barátjával,

A kulcslyukon épp odalátok,

Hisz nincs rajta zsalugátor…”

 

Vonat megáll, mozdony leáll,

A sok utas mind-mind leszáll.

Kivéve azt az egy vagont,

Ahol a Juci néni még mesét mond.

 

            A kalauz is kíváncsi már,

E kocsiból nincs ki leszáll?

Fellép, benéz és kiabál: Végállomás,

Végállomás!

 

A közönség most ocsúdik,

Kabátot vesz, öltözködik,

Nem tudja meg már soha,

Mit látott a Juci mama.

 

Oldal: Juci néni
Versek "Kaloda-vers", vagy akrosztichon egy rég elfeledett verselési forma. - © 2008 - 2024 - kaloda-versek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat