Az orosz katona

 

Hatvan éve, vagy több is annál?

Hogy egy „tavaris” erre kószált.

A vodkásüveg kong a zsebében,

Kis ital kéne! – ez jár a fejében.

 

Az ajtók, a kapuk mindenütt csukva,

Nehogy bejöjjön ez a muszka.

Egy öreg néne, aztán végre,

Szóba áll vele, de felnéz az égre.

 

Drasztutyi – köszönt a ruszki szépen,  

Amint átlépett a kiskerti vetésen.

Öreganyó meg szégyenkezve dugja,

Rossz tutyiját, megette a munka.

 

Előkerül a kisüsti, megért már egy telet,

Ráhúz a katona, neki csak egy nyelet.

Nyel és köhint, a szó alig hagyja: harasó,

A néne szólna, de mit akar, minek a só?

 

Hálás gyerek a „tavaris”, köszöni is szépen,

Öreg néne mégis érti ezt ekképpen:

Mert a szóból ennyi jut fülébe: szpaszíva!

Honnét vegyek, elfogyott az aszalt szíva?

 

Töltött inkább a vendégnek még, helyette,

De az sem sokáig maradt meg előtte.

Ismét szól az orosz, amint lenyelte,

De a szó, gondolkodóba, mégiscsak most ejtette.

 

„Mamácska, szpicski”, s cigi a kezében,

Rágyújtana már, igencsak sebtében.

A néne rémül, már várta mikor hozakodik elő.

– „Menj, kérj a lányomtól, én már öreg vagyok  ehő!”

 

Oldal: Az orosz katona
Versek "Kaloda-vers", vagy akrosztichon egy rég elfeledett verselési forma. - © 2008 - 2024 - kaloda-versek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat