„Világnyelv”

 

„Ahány nyelv, – annyi ember”,

Hogy mennyit érsz, ezt tudni: ma kell!

 

Első nyelv, – és én egykoron – csak erről hallottam,

A magyar volt, s ezt többnyire is – tudtam.

Sokáig azt hittem, hogy mindenki érti eztet,

Később derült ki mégis, hogy ez csak a kezdet.

 

Az iskolában aztán világnyelvet tanultam: szlávot,

Az orosz volt kötelező, – akkoriban az volt az álom.

Sokra nem ment vele senki sem, mint ’világ’,

Mert közben megváltozott, és elhervadt a virág.

 

Az osztrák-korban ’ideig, a német volt kötelező,

De jöttek nagyjaink és mondták: „ez nem nyerő”.

Forradalom, ’48, csaták, harcok, színjátszók,

Jöttek, és ismét felhangzott a magyar szó.  

 

Kissé régebben, hajdanán – jó kétezer évig,

A latin volt a hivatalos, és: mindenki ezen nyilatkozik.

A Rómából induló latin, még most is dívik,

Ha orvos, illetőleg pap vagy, ajkad ma is ezen siklik.

 

Azt hogy korábban mi volt, erről hallgat a fáma?

Mely nyelven adtak-vettek, nincsen semmi már ma!

Ősidők nyelvei: kínai, ó-görög, szkíta, etruszk, sumir,

A magyarral rokon, népek és nyelvek, de semmi hír!

                                

Tudósaink, rendre elvetik a rokonságot,

S nem ismerik el a nyelvi párhuzamosságot.

Pedig sok írást értenek meg már a ’magyar ágon’.

„Egy nyelv volt, s az a magyar” régente a világon!

 

        Ma új bolondság van, új divat-mánia,

Az angol lett a világnyelv, vagy száz éve ez: „sima ”.

Ugyan meddig húzza még, angol-Amerika?

Úgy néz ki, hogy nem lesz belőle Rómának-fia!

 

Mely nyelvet tanuljam, hogy világnyelvet beszéljek?

Ez a kérdés engem most ugyancsak éget!

Orosz, német, latin, angol, kimegy a divatból,

Jön új, már látom: Ázsia! S az (atyafi) kínai szó.

 

Lehet bemagolni a kínai nyelvet,

Feladhatják seregnyien hamarost a régi elvet…

’Mert Új nyelv jő, nemsokára szemhatárra,

S igénybe veszi az egyént a megtanulása.’

 

Egy azért látszik – a kerék visszatér, – mert fordul,

S az ősi rokon: kínai–hun beszéd újból előretódul.

Tehát, nem tanulok sebtében már más világnyelvet,

Mert jő vissza az ősi szó, és addig sem a tatár kerget. 

Oldal: Világnyelv (1 vers)
Versek "Kaloda-vers", vagy akrosztichon egy rég elfeledett verselési forma. - © 2008 - 2024 - kaloda-versek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat