Itt olyan versek következnek, melyek a nevet magyarázzák
Hercegnő
Zárva még szíved a sok kérő előtt,
Utolsó próbát tesz a seregnyi jelölt.
Loholnak, irány a sárkány-fészek,
Elszántak, érted pusztulni is készek.
Jutalom, kezed és még a fél ország,
Kísérlet van csak, és nincsen óvás,
A királyfi visszatért, nincs rajta rontás.
Múzsa
Mióta megérintett bársonyos keze,
Új világot láttatott szép szeme.
Zavaros sorok most rendbe állnak,
Sosemvolt ábrándok a fejemben járnak,
A verssorok könnyedén papírt szánt’nak.
Csengő hangú
Szívhez szóló az ének,
Zengőn ölel át, s szépen,
Orvosság, mitől vidám a lélek.
Naponta énekhang csendül,
Óv, nyugtat a dallam, ha zendül.
Reggelig hallgatnám kéjjel,
A széplányt, ki énekel éjjel.
A szép varázslónő
Az ellenség bent ül a házban,
Remélem, a mágia segít!
Mesebeszéd csak a bűbáj,
Igazi varázslat a csel itt.
Démon a szép varázslónő,
A bűvölése győzelmet vetít.
A szorgalmas
Méhecske zsong-bong szorgalmasan,
Elszáll, de visszatér mindig hamar.
Leszáll, és a kisvirág meghajolva köszön:
Ide gyere, kedves, itt jó helyed löszön!
Tátika is tátja jó nagyra a száját,
Térül-fordul a méh, mert elfogadja báját.
A méz meg már annyi, elsüllyeszt egy gályát.
A szerelem ára
Hősi ének, évezredes ármány,
Egy alma gurul, aranylóan, sárgán.
Lángoló szerelem, ölel a szépek-szépe,
Édes lopott percek-órák, múló régi kéje.
Nehezen cammogó évek, a város szabad!
A kapuban ló áll, faképe ronda és ravasz.
A tűzhely
Városokban, falvakban,
Enni adsz és jóllakatsz.
Sustorogva lángol a tűz,
Zord időben hideget űz.
Tiszta, békés családi tüzek,
Az őrzői: „Vesta-szüzek”.
Virradatkor született
Kakasszó hívja a hajnalt
Oly csöndes még a kis lakás.
Reggelt csalogat a házi madár,
Nálánál jobban senki nem tudja, mi a szokás.
Éled az udvar, ébred a ház,
Lépések zaja, s kint még egy kukorékolás.
Isten-adta pirkadat, a szobában sírás,
Anya öleli büszkén újszülött kisfiát.