Versek "Kaloda-vers", vagy akrosztichon egy rég elfeledett verselési forma.

Köszöntelek látogató!

Különleges, egyedi verseket találsz a honlapomon. A sorkezdő betűk összeolvasva értelmes szöveget adnak ki, legtöbb versnél lánynevet.

 - akrosztichon (görög, irodalom) olyan vers, amelyben a versszakok, vagy sorok kezdő betűi egy nevet, vagy mondást adnak

(idegen szavak kézi szótára)

 - Ha szeretnél saját verset a neved, - vagy ajándékozni szeretnél szeretted nevének - betűivel; keress fel!

.

 A szerzői jogról

 Írásaimat, rajzaimat, fotóimat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény védi, vagyis az előzetes engedélyem nélkül nem terjeszthetők sem nyomtatott, sem digitális formában.
"Terjesztésnek minősül a mű eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele forgalomba hozatallal vagy forgalomba hozatalra való felkínálással."

Kedves látogatók, tisztelt olvasóim, köszönöm, hogy tiszteletben tartják a munkámat.

Vincze László

 Az eper színe: piros

  (Babilon)

Percek múlnak, melyek éveknek tűnnek,

Ünnepek, melyek gyásszá szelídülnek.

Réges-régi idők jutnak mostanság eszembe,

A szerelem, mely könnyet csal a szembe.

Milliónyi napokkal ezelőtt a világ folyása

Olyasmi volt, (sőt éppolyan,) mint máma.

Szerelmes ifjakat a szülők egymástól tiltanak,

Zord akaratukkal azok meg titokban dacolnak.

Életük, rendszerint lopott percekből áll,

Sírnak, majd örülnek egymásnak, úgy ám!

Titkaik tudója, a nagy eperfa lombja,

Hol találkozgatnak, éspedig naponta.

Illendő-e vagy sem, a lány érkezik hamarabb,

Sunyi oroszlánt látva azonban inalva elszalad.

Zuhan földre fátyla, melyet tép a véres bestia

Bizony az ifjú ezt látva a kardjába dőlve belehal,

Érkezik a leány: lát –és a kardtól ő is a halálnak fia.

(Kiömlött vérüktől, mindmáid piros az eper színe.)

Út az alvilágba

(Görög)

Ott esett meg görög honban

Réges-rég a Panteonban.

Pengett a lant, de olyan szépen,

Hogy a virágok odahajoltak a réten.

Erdős vadak mind követték,

Ugrándoztak a kövek is tüstént.

Szirének énekét is túlharsogta dala,

Zord vihart csendesített, és nem esett baja.

Életének értelme, bájos kincse felesége.

Sajnos megölte őt egy álnok kígyó mérge.

Egyetlen célként az lebeg előtte,

Utazni oda, ahol nem volt élő ő-előtte.

Rideg istenek a daltól mindannyian elbűvölve:

Ünnepnapod a mai, –viheted vissza földre,

De vigyázz, nem nézhetsz a felszínig reája

Iránytűként előtte járj mindig az arádnak.

Keserves az út az alvilágból vissza a földre,

És visszapillant szerelmére: elveszítve őt mindörökre.

Az utolsó csillag

  (Egyiptom)

Akkoriban két csillag ragyogott az égen:

Nagy volt Róma, s Egyiptom is odalent délen.

Talán éppen ezért rendezte úgy a sors,
Orvosság a világnak, ha két szívet összehoz.

Nagy vezér az egyik, a Philippi ütközet hőse,
Izisz lánya a másik, a fáraók trónjának őre.
Utolérte őket a végzet és egymásra találtak,
Sorsuk, hogy együtt mutassák meg a világnak.

Égő szerelmük gyümölcse a három gyermek,

Seregnyi éven át a nílusi-búza nekik termett.

Komor fellegek gyűlnek, Róma egyre erősebb,
Leigáz mindenkit, és rabláncra fűz sok-sok népet.
Egy nemzet, az ősi, és a két hősünk ellenáll,

Octavianusszal még a tengeren is kiáll.
Pedig a szárazon ők jóval erősebbek,
Ámde döntenek a vízi ütközet mellett.
Tengeri csatában Agrippa, aki győz. Itt a végzet!

Ré lánya egy áspiskígyótól kéri a végzetes mérget.

A párja szintén önkezével vet véget életének.

                   A vitéz

          (Magyar)

Juhok legelésznek a nagy pusztaságban,

Aki vigyázza őket, az egy ágrólszakadt árva.
Nem messze a patak, ebben mos mátkája,
Civakodik újfent zsémbes mostohája.
Sistergő haraggal védi őt a legény:
Ingyenélő mostohának ígér egy nagy verést!

Észre sem veszi, hogy a birkák szétszélednek,

Sorsa így bujdosás lesz a szerencsétlennek.

Indul messzi földre és beáll katonának

Lett is barátja nemsokára a francia királynak.
Utána elköszön, mert szíve visszahúzza,

Siet a leányhoz: akire talál a faluszéli sírban.
Kezében „rózsával” egy tónak andalog,
Aztán már csak, mint tündérek lehetnek boldogok.

                                   Tündérmese

                           (magyar)

Csalfa leány ültet fát a boszorkánydombra,

Szíve választottját gyümölcsével lépre is csalja.

Odamegy az ifjú, nagy szerelembe esvén,

Nem sokáig lehetnek azonban kettecskén.

Gonosz a törvény: a lánynak tűnnie kell,

Orvosság tán nincs is! A fiú mégis útra kel.

Reménye élteti, kedvesét keresi…

Éjjel és nappal megy, vár rá száz veszély

Szerelmét újra látni, élteti a remény!

Tündér leány, tiéd az örökélet,

Üde tested eldobni mégse féled?

Nem kell az öröklét és az unalom,

De kell a boldogság, és kell

Egy életen át tartó szerelmi izgalom.

                        Halálfiai

 (Magyar)

Gyümölcsét a fa maga érleli,

Utána részét a halál leszedi.

Leszedi a részét, a legszebbiket,

A legszebbiket és legjobbikát.

Igaz szerelem, talán majd odaát.

’Miért van gazdag és szegény?’

Átkozódik magában a legény.

Régi szerelmesét venné feleségnek,

Tekintetes anyja azonban a frigy ellensége.

Otthagyna örömest mindent leányért,

Nem kell a vagyon sem, ennek az okáért.

Éltes anyja erre bitangokat fogad,

Sorsa a lánynak vízbe- fojtva szakad.

Keresi-kutatja a fiú édes szerelmesét,

Átkarolja; s borul reá is örökös setét.

Díszes sírba egyik, az oltár elé temetve,

Árva sírba másik, mögéje temetve.

Rózsa nő mindegyikből, s összeölelkeznek.

Kaszabolja késsel az ölelő virágot

A gonosz anya, és mond reá átkot.

Tiszta szerelem, lám hova tud jutni,

A békét még a sír sem tudja számukra meghozni.

      (Orosz)

Réges-régi korba visz vissza e mese,

Ugyanis, akkortájt még minden megese. 

Szépen terített asztal, esküvő, házasság,

Zene, tánc, az ifjú párra vár a boldogság.

Leheletnyi idő, huss, eltűnt a menyasszony.

Ármány és varázslat, ez mindennapos akkor.

Négyen útra kelnek, egy percet sem pihennek.

Éltes apó mondja el, hogy ki az alattomos rabló,

Szavát, úgy gondolják, hogy megfontolandó.

Levágott fej segít: ad csodakardot és tanácsot,

Utána, sikerül is legyőzni az alattomos bitangot.

Diadaluk mégsem teljes, hisz bűbáj altatja a lányt,

Mindannyian bíznak, hogy sikerül megtörni a varázst.

Indulnak haza, de egyik vetélytárs leszúrja a fiút,

Lévén, hogy a lányt önmagának akarja, és ez kiút.